Csendesné Magdi >>> Csendesné Magdi A Veldhoven melletti Koningshof Sportcentrumban az idén már sokadszorra rendezték meg az OEQC-t (Open European Quilt Championships – Nyílt Európai Quilt Verseny). Az EQA tagországok első alkalommal kaptak meghívást a kiállításra, amelyről a főszervező, Ada Honders elmondta, hogy az eddigi legnagyobbra és leglátványosabbra sikeredett. A bemutatott kb. 600 quilt között 192 versenymunkát, mintegy 300 EQA országbeli faliképet bámulhattunk meg. A fennmaradó mennyiséget a speciális kollekciók (A magyar kékfestők és a „Határ az égbolt” c. kollekció), illetve a meghívott alkotók (McKenna Ryan, Anco Brouwers, Julia Avrahamy, Claudia Pfeil, Pénélope Roger és Leslie Gabrielse) galériái tették ki. Az EQA országok munkái nagyban hozzájárultak a sikerhez, csupán Finnország és Franciaország hiányzott, akik valamilyen szervezési problémák miatt ezúttal kimaradtak, de jövőre – ők ketten – bepótolhatják a mulasztást. A 18 db-os magyar kollekcióban a Csodálatos Ujjak Foltvarró Kör, a Dunakanyar Foltvarró Kör, a Foltlelkek, a Foltvarázslók, a Korona Foltvarró Kör, Acélosné Solymár Magdolna, Bihari Zsóka, Csendes Mihályné, Girdwood Ágnes, Hamari Imréné, Kovács Rita, Mészáros Zsuzsa, Pappné Kosztelnik Edit, Réczeyné Kovács Zsuzsanna, Székács Judit, Székely Katalin és Szomor Ágnes munkái szerepeltek. Mindannyiuknak köszönet a részvételükért, remélem legközelebb még többen fognak hasonló alkalmakra jelentkezni. A munkák fotóit a honlapon megtaláljátok. A versenymunkák között egy magyart fedeztünk fel, Gellényi Árpádné Zsuzsa „Tulipánkertem” című szép faliképét. A „Show Legjobbja” címet hazai alkotó, Hilde von Shaardenburg „Nautilusa” nyerte el. Díjat adtak ki kezdő, közép-haladó, gyakorlott, hosszúkaros gépen tűzött és tradicionális kategóriákban; elismerték a legjobb színválasztást, a legjobb dizájnt, a legkreatívabb munkát, a legprecízebb kidolgozást, és a kiírt téma, a „Ritmus” legjobbját is. A zsűritagok díjait is kiadták, és még az APQS és a Quiltmania díjait is. A jövő évre már megtelt a kiállítás, de Ada Honders azután is várja az EQA országok jelentkezését. Felhívta a figyelmünket, hogy különleges kollekciókat, nemzetközi hírnevet, díjakat szerzett alkotók munkáit látná legszívesebben. Ezért már most gondolkodjatok arról, hogy mivel nevezhetnénk be a kiállításra 2011 után. Néhányat a 28 díjazott munkából bemutatunk, hogy lássátok, mivel lehetett 2010-ben Koningshofban nyerni. Szabó Irén Ketten vágtunk neki az útnak, egy Suzuki "wagon-R"
kiszerelt hátsó ülésének köszönhetően felszerelkezve minden szükséges
eszközzel-anyaggal. A rendezés helye egy ultramodern kongresszusi
központ volt, jó 5 km.-re a közeli Veldhoventől. Miután letettük a
kiállítandó anyagot, semmi dolgunk nem volt, a rendezők mindent
felhúztak a helyükre. Motoros, létrás targoncákkal dolgoztak. A
felkínált változatos sportolási lehetőségeket nem volt idő kipróbálni,
zárás után estünk az ágyba, mindig boldogan, mert a siker állandó és
nagy volt. Öröm volt látni, ahogy a látogatók lelkesednek a
gyönyörűségtől, mikor meglátták a kékeket. Biztosan hozzájárult a
sikerünkhöz, hogy a Hollandok alapjáraton kedvelik a kék fehér
összeállítást. Ezzel a két színnel dolgoznak a híres Delfti
porcelángyárban. Sokan hangsúlyozták, hogy a mi kiállításunk a csúcs,
mert olyan elegancia és egységes stílus van benne, ami máshol nem
található. Külön visszajöttek hozzánk, hogy gratuláljanak. Nagyon
élveztem a dolgot. Egy tucat nagyon híres foltvarró, akik még a gödöllői
pályázatra varrtak, eljöttek megnézni a kiállítást és üdvözölni Annát.
Köztük Ted Strom, aki Gödöllőn sokunkat tanított applikálni, vagy a
három dimenzió nagyasszonya Lucie Huig Dunnebier aki nemrég volt a
Határtalanul A hatalmas kiállítóteret megtöltötték a legkülönbözőbb munkák sok-sok országból. Jelenleg a "trend"a gépi tűzés. Két társaság tartott bemutatót, már vállalnak tűzést is, 3oo Eurótól kezdve darabonként. A másik feltűnő jelenség a Svarowski-csillogás. Sok munkát szinte beszórták a csillogó-villogó ezzel-azzal. Néhány munka valóban mesteri volt, ezeket nem lehet leírni, látni kell.. A rendezők esélyt adtak a kezdőknek is, külön kategóriában indulhattak és szép, megérdemelt díjakat kaptak az indulók, középhaladók és haladók között. Volt még egy érdekesség, sok munkára kiírták az árát 300-4000 Euróig. A szervezők gondoskodtak az esték kitöltéséről: a
megnyitó napja után banketten ünnepelték a díjazottakat ez volt a
Bajnokok vacsorája. Másnap meg voltunk híva a Quilters promotion
telephelyére barbecque-re. Itt szeretném megköszönni mindazoknak, akik a kékfestő munkákat varrták, és engedik a munkájukat kószálni a nagyvilágban.A világjáró kékfestőket készítették:
Nekik köszönhető az, hogy már nem csak egy ország
vagyunk a sok többi foltos-közösség között, hanem saját stílussal,
saját, egyedülálló anyaggal, kifogástalan technikával rendelkező,
összetéveszthetetlen munkákkal rendelkező, a világ élcsapatába tartozó
közösség.. Várnai Ica Kedves Foltvarrók! Hadd meséljem el Nektek röviden, milyen is utazni. Velem ez első alkalommal történt - gondolom, megértitek - nagy élményt jelentett. Már a repülés is jelentős dolog az életemben, ez csak a harmadik utam volt. Az elsőnél állapotos voltam, a második földrengéssel végződött. Ez azokhoz képest remek volt! Einhovenben, a Philips őshazájában szálltunk le, miután Ferihegyen meg kellett mutatnom a bőröndben rejtegetett céhjelvényeket. Csendes Magdival azt gondoltuk, nem esik nehezünkre spórolni egy kicsit: menetrendszerinti busszal indultunk a szállodába. Fejenként 3 eurós napijeggyel mintegy 80 perc alatt, egy átszállással érkeztünk a szállodába. Még jó, hogy az ötven kilónyi pakkal csak 15 métert kellett megtenni busztól buszig. Hogy mekkora a szálloda, az csak a szobánkba érve derült ki. 300 lépésre volt tőlünk a porta és az étterem. Egy nagy park vagy inkább kis erdő szélén álló komplexum, ahol a vele egybeépített kiállítócsarnokban már várták a quiltjeinket. Addig semmi más nem történhetett, míg azok a helyükre nem kerültek. Utána a napijegyet kihasználva visszabuszoztunk Eindhovenbe. Másik járattal mentünk, igazán nagyon nehezen találtunk egy élelmiszerboltot. Bőröndjeink a munkákkal és eladni való katalógusokkal voltak tele, kosztot csak reggelre ígértek… Nem is fényképeztünk semmit, míg valami ehetőre és ihatóra nem találtunk, utána meg már igyekeztünk a rendes buszt megtalálni. Csütörtök reggel aztán leszedtük a részünket a svédasztalról, délutánig jól elvoltunk vele. A kiállításra hétköznap ellenére elég sokan eljöttek. Elsősorban hollandok, de szerencsére magyarok is, akik repülőn hozták utánunk a további katalógusokat. Még egyszer köszönjük! Mondhatjuk, munkáitoknak nagy volt a sikere! Legközelebb hozzánk Girdwood Ági gyémánt félkrajcáros kakasa, a Korona és a Foltlelkek Mátyás-padlói, Kosztelnik Edit kertje és a tatabányaiak házai függtek. Nagyon sokan megálltak előttük, mi meg traktáltuk a vendégeket információval. A török császár meséjéért még az én szegényes szókincsemet is elviselték és nagyon hálásak voltak a kép értelmezéséért. Nagy lelkendezve mutogattak Anna és Szabó Irén standja és kékellő quiltjeik felé. Pénteken volt a királynő szülinapja, amit nagy bulival szoktak megünnepelni. Mi meg ültünk a kiállításon. Este a vendéglátó-szervező barbeque partijára voltunk hivatalosak mindnyájan, kereskedők és képviselők. Nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy józan ésszel elköltsünk egy vacsorát egy textil-nagykereskedés raktárában… Még a kuka tartalmával is megelégedtünk volna… Szombaton az első busszal elrohantunk élelem utánpótlásért a legközelebbi boltba. Szentül elhatároztuk, hogy este visszamegyünk, és legalább egy kicsit bámészkodunk. Nem jött össze. Az EQA-s képviselő hölgyek vacsorát szerveztek a szállodában, nem mondhattunk nemet. Potom 22,50-ért vettünk magunknak 1-1 jegyet, és nem bírtuk leenni. Igazán finom volt, de este 8-kor… Vasárnap már alig lézengtek a látogatók. 5-ig nem nyúlhattunk semmihez. Akkor gyorsan összeszedtük a quilteket, segítettünk egy kicsit Annáéknak, egy kicsit a németeknek, egy kicsit az olaszoknak, és sitty-sutty, vége volt a nagy nemzetközi kiállításnak. A főszervező végül mégis kifizette a vasárnapi szállásunkat is. Megérkezéstől kezdve fenntartotta a bizonytalanságot ezügyben, mert harmadik kérésre se tett semmit. Aztán mikor Magdi már nem tudott bemenni a szobába délután, akkor elrendezte. A társaságunk igazán remek volt. Közös asztalon árultunk a német céhvel (nekik se ment jobban az üzlet), nálunk táborozott két olasz, egy francia, egy brit és egy belga hölgy. A vacsoránál két norvég foltoshoz is szerencsém volt. Találkoztunk izraeli ismerősökkel, akikkel 2000-ben hozott össze a sors egy ankarai kiállításon. Milyen kicsi a világ! És milyen jó legalább kicsit beszélni egy-egy idegen nyelven! Most tanulok olaszul, de a néhány mondat, amit el bírtam mondani, a torinói Teresát nagyon meghatotta. A német Ulrikével felkavaró beszélgetést folytattunk a német kézimunkák hagyományairól. A vásár, mint bevételi lehetőség, nem volt egy nagy buli. Sajna, az összes pénztárcát szorosan zárva tartották. A kb. 4000 látogató 270 eurót hagyott nálunk Váradi Gyöngyi fa- és virágsablonjait is beszámítva. Ebből 40 eurót költöttünk Nektek szóló vásárfiára: két könyvet hoztunk a céhkönyvtárnak. 7 euró kedvezményt kaptunk EQA tagságra. A buszozással 56 eurót takarítottunk meg. Tanulságok? Huncutságokat kell kitalálnunk, amit a foltvarró kiállítási látogatók szívesen megvesznek. Tudjátok, csak olyan holmit értékesíthetünk, aminek köze van a magyar foltvarráshoz, amolyan saját márka. Nem tervezhetünk a profitra, csak a népszerűsítésre. Minden ötletet meghallgatunk, megfontolunk, ne fogjátok vissza Magatokat! A céhes kapcsolatok is személyes találkozásokból alakulnak. Szerveződhetnek így cserelátogatások, fizetős utazások, tanfolyamok, cikk-cserék. Egyik kiállítás hozza a másikat. Mire megjöttünk, szedhettük is össze a skóciai bemutatóra az újabb kékfestő csomagot. És ne feledjétek! Nyelveket kell beszélni! Muszáj! A szegényes szókincs ezerszer többet ér, mint értetlenül széttárni a kezünket. Tanuljatok! Ölellek Titeket. Várnainé Ica
|