FOLT-BARÁTSÁG                                                                   

Kiállítás Budapest, Platán könyvtár 2007. április 3

MEGNYÍTÓ

Szertettel üdvözlök mindenkit !

Úgy látom, mindenkit ismerek, így az előre tervezett bemutatkozásom elmarad,  és e könyvtárról szólnék először néhány szót.

Egy könyvtár fő tevékenysége a könyvkölcsönzés. Ez itt is meg van természetesen, de ez nem minden. Van videó-, CD -, DVD- és hangoskönyv kölcsönzés is, hat géppel Internet szoba, tagoknak ingyen. Továbbá havi rendszerességgel  van irodalmi kávéház, író- olvasó találkozó, és szinte állandóan van kiállítás is. Nekünk foltvarróknak itt ez már a negyedik, és remélem, nem az utolsó kiállításunk.

Sokan úgy tarják, hogy egy foltvarró kiállítás akkor szép, ha közel azonos méretű, stílusú és tematikájú munkák lógnak glédában a falakon. Valóban impozáns látvány az országos kiállításokon. A magam részéről én jobban szeretem a foltmunkákhoz szerintem jobban illő tarkabarkaságot. Hát ebben itt nincs hiány! 17 alkotó munkái láthatók itt, tradicionálistól kezdve a modernig. Külső összhangról szó sincs. De van a munkák közt a folton kívül egy láthatatlan kapocs is, a barátság.

Pár éve a TV-ben láttam egy kerekasztal beszélgetést. 12 idősebb prominens ember, köztük Jancsó Miklós, Polcz Alaine, Janikovszki Éva, beszélgetett az öregségről. Többek közt megtárgyalták, hogy az idősödő ember már nem tud új barátságokat kötni. Egyedül Janikovszki Éva tiltakozott.

Én mindig igyekeztem egy picikét kilógni a sorból. A barátságot tekintve ez igen jól sikerült. Nekem olyan szerencsém van, hogy még félúton 60 és 70 között is nyitott vagyok új barátságokra. Beszédem előzetesét olvasván Tiszaújvárosban Hamari Márta (alias Márta néni) megjegyezte: „Ha Jancsó is varrna, neki is lenne sok öreg barátja. Egyetértek.  A foltvarrás nélkül most nemcsak egy hobbyval, hanem sok baráttal is szegényebb lennék.

Ezt némileg ez a kiállítás is reprezentálja, mivel az általam meghívott foltvarrók mindegyike már nyugdíjasan szerzett barátom. Igazi barátok: a folt közös szenvedély, de ezen túl nemcsak recepteket cserélünk, megosztjuk örömeink és bánataink. Korunknál fogva a világot már nem akarjuk megváltani, de azért még politizálni is szoktunk. Kulturáltan, tiszteletben tartva egymás véleményét.

Ha egy táblára felírnánk a kiállítók neveit, és meghúznánk a barátságok vonalait, akkor nem egy csillagalakzatot kapnák, középen velem. A vonalak keresztül kasul behálóznák a táblát, és ha kiegészítenénk, akkor a barátság szálaival számtalan foltvarrót, foltvarró társaságot tudnánk ehhez a körhöz kapcsolni a világ minden tájáról.

Köszönöm a kiállítóknak, hogy a barátaim jóban és rosszban. Nekem ezek a barátság legalább annyit jelentenek, mint maga foltvarrás.

Végezetül még néhány köszönet.

Köszönöm Székely Katinak a meghívó tervezését, Szabó Irénnek, Mandovits Ibinek és Tótthné Ilikének a kiállítás berendezését.

És végül, de termeszétesen nem utolsó sorban a könyvtár dolgozóinak a lehetőséget, és a segítséget. A köszönetet szeretnénk kis ajándékokkal nyomatékosítani, természetesen stílusosan foltmunkákkal.

Anyukám úgy tanított, hogy az ajándékokat szeretettel szépen be kell csomagolni. Általában tartom is magam ehhez a mai napig is. De most a kivétel erősíti a szabályt, mivel a kis munkák megérdemlik, hogy az érdeklődő közönség is vethessen rá egy pillantást, így két ajándék csak zacskóba került.

A könyvtár egyik oszlopos tagjának Katinak, a közeli húsvétra egy tojástartó tyúk, Berente Judit, székesfehérvári foltos társunk munkája. Tóth Évának, aki a kiállítások lelkes segítője, egy iratmappa, Pappné Ildi, debreceni foltvarró munkája.

A harmadik ajándék a könyvtár vezetőjének, Juditnak még zacskót sem kapott, mivel fent van a falon. Girwood Ági Ausztráliából ajánlotta fel igen szép kis krézijét.

Mondandóm végére értem. Hétkor van záróra, addig lehet süteményeket enni, teázni és beszélgetni. További kellemes időtöltést kívánok.

Gelencsérné Lazarovits Klári

Budapest, 2007 április 3