(100x100 cm, applikáció, kézi tűzés)

Amikor hírét vettem a Füvészkert megsegítésére indított foltvarró akciónak, azonnal megjelent a lelki szemeim előtt egy kanadai fürdőszobában látott lótuszos quilt, és Iréne Lénart 3 éve a határtalanul fesztiválon kiállított igen hasonló munkája. Rögtön hívtam Csáki Gyöngyit és lefoglaltam magamnak a lótuszt, azaz a tavirózsát. Hamarosan kiderült, hogy nem védett növény, bár tilos letépni, ráadásul a hazai növények jegyzékében sem szerepel. Van védett magyar rokona: szív alakú nagy leveleken ülő fehér tündérrózsa. No, ez nem nekem való, gondoltam, mert az ember lánya, mármint én, applikálás és vasalás közben nehezen tart patyolattisztán fehér foltokat. De éppen ekkor olvastam, hogy Nagyvárad mellett Püspökfürdőn pusztulófélben a tavirózsa, meglehetne megmenteni, ha lenne rá pénz. Ha ott szívügy a tavirózsa megmentése, akkor a védett növények közt a helye, annak ellenére, hogy a  hivatalosan listán nem szerepel.

A munkát augusztusban akartam megvarrni, de már június elején elkezdtem tervezgetni. Hogy jobban megismerjem a tavirózsákat, több tucat természet fotót és több Monet képet töltöttem le az Internetről. Nem akartam a két említett quiltet, vagy Monet festményt utánozni, valami egyedit szerettem volna alkotni, de az ihlet nem akart megszállni. Végül egy álmatlan nyári éjszakán hirtelen felbukkant bennem egy régi emlék: kisgyerekkoromban nagyapámmal a margitszigeti a japánkertben gyakran nézegettük a tavirózsákat és köztük sikló aranyhalakat. Stop, megvan! Víztükör, jellegzetes levelek, bordóba hajló mély píros virágok és a sok színt összefogó aranyhalak. Ennyi az egész. No, igen annak, akinek művészi vénája van. Nekem sajna nincs és papíron nem voltam képtelen voltam megtervezni a lelki szemeim előtt lebegő képet.

Neki álltam anyagokat festeni: foltos kékeket, foltos zöldeket és narancssárgákat. A kék fehérekből megvarrtam a hátteret, egyenesen vliesre és hátlapra géppel tűzve. Majd szélein lefércelve elkészítettem pont 30 levelet, egy raj aranyhalat, meg néhány piros foltot a virágokhoz. Ezen előkészületek után egy nagy kartonra rátűztem a tavamat, és elkezdődött a kirakósdi. Jó játék volt, élveztem. Már majdnem késznek véltem az elrendezést, amikor a kedves férjem hazaérkezett. No, nem írom le az első reakcióját. Miután elégé lepocskondiázta, kijelentette, hogy logikátlan a levelek állása, és jó néhányat elforgatott. Így már glédában álltak a levelek, úszkáltak az aranyhalak, virítottak a virágok, de a kép elég gyatra volt. Kedves férjem feltette a nagykérdést: miért nincs jobban beborítva a vízfelület, miért nincsenek átfedésben a levelek, mint a valóságban? Jó kérdés! Válaszul férceltem még két tucat levelet, kicsit és nagyot, zöldeket, barnásakat, türkizt és lilásat, és újra rakosgattam, és rakosgattam, és rakosgattam. Végül 40 darab kirakott levél látványa egész jónak tűnt. Az aranyhalak és a virágok helyének a megtalálása ment, mint a karikacsapás.

Minden darabot felférceltem, és elkezdtem az applikálást. Már az első nap megfájdult a bal kezem, de sok pihenővel, tornával, főzéssel, vásárlással, stb. tarkítva 10 nap alatt felvarrtam és megtűztem a leveleket és a halakat. A következő fázis a virágok elkészítése volt. Először szirmokból, bibékből tákoltam össze. Siralmasan nézett ki. Napokig töprengtem, hogyan tovább? Végül elővettem a textilfestékeim és ecseteim, és egy anyagra tucat virágot pingáltam. A legjobbakat kivágtam és rádolgoztam a munkámra. Végül eldolgoztam a széleket, és bujtatót varrtam a hátlapra.

Varrás közben sokat gondoltam anyai nagyszüleimre, nagyanyám szeretetére, nagyapa akkurátus magyarázataira, tanításaira, sétáinkra és gyerekkori rajzaimhoz vágott végű mártogatós tollal papírra vetett kritikáira. Ha még itt lenne a Földön, biztosan sercegne a tolla, vajon most mit írna nekem?

Gelencsérné Lazarovits Klára

Bp., 2005. október