HAMARINÉ MÁRTA: TŰZOLTÁS

Két dolgot szeretek nagyon a foltvarrásban. A tűz ábrázolását, és az íves krézit. Igaz, még mind a kettővel úgy vagyok, hogy én már tudom mi az, de aki megnézi, nem mindig. 

Mikor tavaly a Hírfoltokban megjelent a pályázat kofferkiállításra, elkezdett bennem mocorogni valami a tűzről, meg a vízről. Az idő múlt, mindig volt más varrnivaló, aztán decemberben olvastam, hogy január 1 volt a határidő, lekéstem. Azt gondoltam, amit Salamon Béla, mikor először kudarcot vallott az ágyban: "egy gonddal kevesebb" De most jött a helyesbítés, még pályázhatunk, hát nekiültem.

Az íves crazyről nem tanultam, nem olvastam, de gondolom már sokan kitalálták előttem,  Az én módszerem, hogy egy darab molinóra amorf alakzatokat rajzolok, megjelölgetem hogy hol találkoznak az oldalak, megszámozgatom őket, szétvágom, és a darabokra selyemdarabokat varrogatok ívben, szabálytalanul. Gombostűt nem használok, hanem egy meghajlított csipesszel odahúzogatom a selymet a varrógép alatt, ahova varrni akarom. . szabályos vonalakkal még nem kísérleteztem, de se a tűz, se a víz nem szabályos, tehát nosza. A selyem nyeklik-nyaklik, de a molinó olyan neki, mint lugasparadicsomnak a paradicsomkaró, megáll mellette szépen.

 A tűz a piros és narancs árnyalatai voltak, a víz, és a  levegő a kék árnyalatai, és volt egy kis barnás a  füstnek.

A csíkok felvarrogatása diadalmenet, de a  darabok összeállításánál kell a vitézség, mert ha két darab egymáshoz nem passzol, a harmadikkal javítani nem, csak rontani lehet . Tehát először csak kicsit hullámzik, de később már jön a cunami. Többszöri próbálkozás után arról lemondtam, hogy géppel sikerüljön összevarrni, de ez egy kisméretű munka, 60x60 cm, kézzel se túl nagy áldozat. Egyszer. De én bontottam annyit, mint Penelopé, csak engem a kérők nem zaklattak. Néha elgondolkoztam, hogy ha erre bírósági végzés kötelezne, már levelet írtam volna Gönczöl Katalinnak, de én saját jószántamból csinálom. Végülis sok sok bontás után, összejött a fedlap, de a vasalásnál, elkezdett a varrás kilátszani, ami addig nem volt látható., Ha szétbontom, újra összevarrni már nem tudom, tehát letűztem, és utána bontottam ki az összevarrásokat. Teljesen meg voltam elégedve magammal, de azért megnéztem, van-e itthon Andaxin..

Mikor itt voltam, elküldtem a digitális fotót a fiamnak : "Anya tűz van, de hol az oltás?   Mások is hasonló véleménnyel voltak. Fő kritikusom, az edzőm (Terike) végre előjött a kórházból, ahol addig az időt mulatta. " Ó de jó! És milyen jó lesz,ha csinálsz egy másikat helyette, amin a víz határozottabb kék lesz. " Ez ő. Megdicsér, és amíg azt emésztjük, nyakon önt egy vödör hideg vízzel.

Még aznap szétkaptam, mint Floki a lábtörlőt . Illetve dehogy úgy. Mint a hímes tojást., mivel a selyem nemigen élvezte volna, ha húzogatom a cérnát, minden öltést el kellett vágni. Aztán csipesszel kihúzogatni. Aztán a határozottabb kékkel. kipótolgatni, ide-oda hozzávarrogatni. Az összeállítás már egész jól ment, hiába a gyakorlat. A tűzést meg már élveztem is.

Csak akkor káromkodtam halkan, mikor a kész munkát megmértem, és egy centivel keskenyebb. Na tegyünk kicsit szélesebb szegést. A szegéshez használt két kicsit sötétedett, Mikor kész volt, ez optikailag teljesen eldeformálta az egészet. Bontás. Ne sötétedjen. Másik szegés. Ahol hiány van, ott kis lángocskával-vizecskével  foltozgatás.

Most teszem fel a képet a számítógépre. Már alig várom, hogy halljam a fiamat: Anya, az előző jobb volt. 

Hamariné Márta
Tiszaújváros, 2007