EL CAMINO

(21x30 cm, kézi varrás, applikáció, kézi tűzés)

(Az út) 

Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom.

2004 szeptemberében mellrákkal operáltak. Éreztem, hogy a lábam alatt lejteni kezd az út, és ráláttam a völgyben megbúvó temetőre. Átértékeltem viszonyom az élethez,a halálhoz, az Istenhez és a valláshoz. Számot vetettem az eddig megtett úttal, mélyen átérezve Buddha mondását:

„a boldogsághoz nincs út, a boldogság az út maga.”

Tudom: az én utam még nem vezet le a völgybe. De sejtem, hogy már nincsenek előttem meghódítandó magas hegyek, csak szelíd dombok, napsütötte tájak, és kellemes dagonyák.

Hívnak, és azt sugallják:

„Carpe diem!”

Járom az utam bizakodva, és hiszem, hogy
2009-ben megvarrhatom a mondóka végét is: 

Kilukadt a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.

Budapest, 2005 június