Már régóta foglalkoztatott, hogy én is szeretnék valami „népies” képet varrni. De mi is legyen a téma? Túl sok minden járt a fejemben ahhoz, hogy elkezdjem.

A 2006-os „Határtalanulon” láttam Gelencsérné Lazarovits Klára: „Szennai emlék” című munkáját, ami akkor nagyon megragadott.
 

Éppen ezután, 2006-ban Alsómocsoládon kiállíthattam foltvarrott munkáimat Milkovics Jenő fafaragásai között. (2. kép: „közös kiállításunk”)

Nekem ez utóbbiak közül az alsómocsoládi Idősek Otthonának udvarán felállított hatalmas alkotásának bemutatása hozta meg a végső elhatározást. Olyan lelkesen magyarázta, hogy melyik szimbólum mit jelent, és, hogy miért pont azok a motívumok kerültek erre a fára.

„Az idős asszonyok, akik már az életük végét járják"…-ezt szimbolizálja a lehajló szirmú, középen berácsozott tulipán. Ekkor határoztam el, hogy ezt a témát varrom meg, tehát a tulipán és a nő kapcsolatát, jelképeit.

Mikor elolvastam a 2008-as „Határtalanul” fesztivál pályázati kiírását, nagyon örültem a kékfestő témának, mert rögtön tudtam, hogy a két dolgot szépen össze lehet kötni. A tulipánok égő pirosa és a mélykék színek szerintem jól kiemelik egymást. Aztán Jenő további mintákat kölcsönzött nekem, szintén tulipánokat, amik a lány, nő, asszony különböző életkorait és párkapcsolati állapotait szimbolizálták. Már csak válogatnom kellett a temérdek motívum közül. (7. kép: „tulipán motívumok”)

Sok segítséget kaptam a munka során is tőle a kompozíció kialakításában, elmagyarázta, hogy miért állítsam élére a blokkjaimat, illetve kerekítsek, ahol tudok, mert ez mind fontos a nőiség ábrázolása folyamán. Végül elkészült a művem, és úgy éreztem, szépen sikerült.

A kísérőszöveg, amit kértem, hogy tegyenek ki a munkám mellé, szerintem fontos a téma megértéséhez, és nagyon örültem neki, hogy a kiállításon is sokan dicsérték, illetve kérték, hogy küldjem majd el nekik.

Úgy érzem, hogy ezt a kitűzött célomat szépen valósítottam meg, és nem keseredtem el, hogy nem került a díjazott munkák közé, mert gyönyörű alkotásokat láthattam még e kiállításon.

A Céh 2009-es naptárába viszont bekerült a közönségszavazatok alapján.

Aki meg szeretné nézni Milkovics Jenő alkotásait, keresse fel honlapját: http://www.fafarago.eoldal.hu/

A kísérő szöveg:

 A magyar díszítőművészet az évezredek során valóságos képírássá fejlődött. Minden motívum jelentéstartalommal bír, olykor többszörös jelentéstartalommal is. A növényi díszítőelemek között is kiemelkedő helyet foglal el a tulipán. Formája több ezer éve ismert a sztyeppei népek díszítőművészetében. A tulipán a magyar ornamentika legkedveltebb virága. Önmagában is egy kompozíció lehet, és mindig a nő jelölője! Több száz formáját ismerjük, kifejezheti a nő társadalmi helyzetét, családi állapotát, életkorát, élethelyzetét. A ma született leány-gyermektől a haldokló öreg néniig minden életkornak megvan a maga tulipánformája! Az itt látható „Örök nő” c. kompozíció kilenc tulipánja ezt az életfolyamatot jeleníti meg. Teszi mindezt igazán hitelesen, hiszen a tulipánformák a székelyföldi „vén” Sütő Béla bácsi (korondi fazekasdinasztia jeles képviselője) virágaiból kerültek kiválasztásra. Az alábbi sorrend a kompozíció bal felső sarkából a jobb alsóig követi a motívumokat.

Tulipánok a képek sorrendjében balról jobbra:

Ø      Villás tulipán: 10-12 éves leányka, érintetlen állapota.

Ø      Hegyes tulipán 1854-ből: 13-15 esztendős leányka, „kinek már szökik ki a csicse s ezután már nehezen ül otthon”.

Ø      Lándzsás facsart tulipán: 16-17 éves nagyleány, konfirmált már, jár hozzá a legények serege!

„Ha még egyszer lány lehetnék,
Megválogatnám a legényt,
Megválogatnám a legényt,
Mint a piacon az edényt.”

Ø      Lándzsás tulipán 1827-ből: a nászéjszakát éppen megélő, „fékontyolt menyasszony” jelölője.

Ø      Ajakos tulipán: az áldott állapotban lévő menyecske megszemélyesítője, „amikor nő a ház eleje”.

Ø      Fias tulipán 1860-ból: az áldott állapotú anyában már teljesen kifejlődött a magzat, a viráganyában mát teljesen kinyílt a kisvirág.

Ø      Facsart tulipán szintén a XIX. századból: az e- világra születés folyamata, a viráganya kifacsarja kisvirágát. Minden édesanya szüléskor ugyanezt éli meg.

Ø      Kifacsart tulipán: a viráganya öregszik, nem szülőképes már! Újra előtérbe kerül a szűz állapota, ám most az élete végéhez közeledő években:

„ Öregasszony nem jó zsáknak
Sem abrakos tarisznyának”

Ø      Szakállas tulipán: az élet kereke nem áll meg. Ami egyszer fent volt le is fordul. A már nagyra nőtt, fiatal tulipán folytatja anyja munkáját, míg az elöregedett viráganya lehull róla és őssé válik. Földanyánk minden év tavaszán újranöveszti magából, magból, az életet.

 Köszönet a segítségért Milkovics Jenőnek!

Vidák Margit. 2008. Nagymányok