Amerika népművészete: a
quilt
A quilt (foltmozaik, foltmunka,
patchwork) ma nemzetközileg ismert és szenvedélyesen űzött
kézimunka. Szülőhazája ismeretlen, történelem előtti időkbe
vész. Otthonát mégis megjelölhetjük: az Amerikai Egyesült
Államokban lett belőle mozgalom és népművészet.
A tengeren túlra angol és ír
kivándorlók vitték a technikát. Amerika sokáig Anglia gyarmata
volt, és az anyaországnak 1720-ig sikerült megakadályoznia, hogy
Amerika államainak saját pamutipara legyen. A textilek drágán
érkeztek az anyaországból, az üzletek olykor százmérföldes
távolságra voltak. A telepesek asszonyai rá voltak kényszerítve
a legapróbb textilmaradékok felhasználására.
Se pénz, se posztó! Az
egymásrautaltságból jött létre a legendás pionírszellem. A
családok, barátok, szomszédok szolidáris csoportokba tömörültek,
egymást kölcsönösen mindenben segítették. A telepesek asszonyai,
ha befejezték a farm körüli háztartási teendőket, folton-folt
takarókat varrtak. A nők számára a közös kézimunkázás adott
kikapcsolódási és szórakozási lehetőséget. Az ételreceptek
mellett foltmozaik mintákat is cseréltek. Büszkeség volt egy-egy
új motívumot feltalálni, és azt elnevezni. Majdnem annyi
foltminta és blokknév van, mint foltmunka. A minták generációról
generációra öröklődnek, mint az ételreceptek.
Varrókörök alakultak magán
házaknál, templomokban, iskolákban, könyvtárakban. A korai
időkben a varróköröket általában valamilyen fontos esemény
megünneplésére hívták össze (eljegyzés, esküvő, stb.). A tavasz
beköszöntekkor kezdődött a téli hónapokban összeállított quiltek
közös tűzése. Egyes vidékek asszonyai iskolát teremtettek,
stílusuk elüt a többiétől. Texas állam máig megtartotta vezető
szerepét. Itt tartják a leghíresebb foltmozaik bemutatókat,
vásárokat. Még jócskán a XX. században is Amerika számos vidékén
a foltmunkák a mindennapi élet részét jelentették.
Szép szokások, hagyományok
alakultak ki a hőskorban. Íme néhány példa:
ˇ
Szokás lett a család huszadik életévét betöltő
férfinak szabadság-takarót ajándékozni. A nagykorúságot
jelképező emléket az ifjú édesanyja, testvérei és azok barátnői
legszebb ruháiból varrták, és általában katonai és hazafias
motívumokból épültek fel.
ˇ Mennyasszony-takarót
készítettek a barátnők férjhez menő társnőjüknek. A meghívás
mennyasszony-takaró varrásra egyet jelentett az eljegyzés
hivatalos bejelentésével.
ˇ Búcsú-takaró
készült azok számára, akik elhagyták a vidéket.
ˇ A
XIX. században divat volt az emlékkönyvekhez hasonló
album-összeállítás mondásokkal, bibliai idézetekkel, és
monogramokkal díszítve.
ˇ Az
elhunytak ruháiból készültek a memorial-takarók.
ˇ
Mintagyűjteményekből is állítottak össze takarókat.
ˇ
A különböző jótékony célú rendezvények népszerű alkalmat
adtak a közös varrásra, a közösen készített munkákat árveréseken
értékesítették E célra többnyire aláírásokkal ellátott
barátság-takarókat varrtak.
ˇ Országos
vásárok keretében versenyeket tartottak (az elsőt 1807-ben
Pittsfieldben)
A műszálas anyagok terjedésével egy
időre trónfosztott lett a pamut alapanyagú textil. A régi
takarókat a szegénység tanúinak tekintették, eldobták,
megsemmisítették. Csak néhány megszállott mentette, ami
menthető. Gyűjteményeik ma dollármilliókat érnek. A
műkereskedelem a XX. század hatvanas éveiben kezdett a régi
takarókkal foglalkozni. Divat lett a gyűjtés. Múzeumok
kiállításokat kezdtek rendezni az immár népművészeti
alkotásoknak elismert régi és szép takarókból.
Újraszületett a klasszikus
foltvarrás. A foltvarró asszonyok összejövetelei nem a múlt
emlékei. A nők ma is összegyűlnek Amerika szerte azért, hogy
közösen dolgozzanak, hogy bátorítsák egymást, gyakran azért is,
hogy pénzgyűjtés céljából rendezvényeket szervezzenek. Ez
egyáltalán nem vidéki szokás, New Yorkban is számos csoport van.
Könyvkiadóik, folyóirataik, múzeumaik vannak. A foltvarrókat jól
felszerelt, bőséges textil választékkal, segédeszközökkel
ellátott szaküzletek szolgálják ki. Rendszeresen tartanak
kiállításokat és vásárokat, amelyekre százezrek mennek el.
Részletek
Dolányi Anna könyveiből |